~Mrs.Horan[BEFEJEZETT]

Meg is hoztam az új részt, remélem mindenkinek tetszeni fog!:D
Jó olvasást! 

~5.rész:Takarítás, és egy véletlen találkozás 

Reggel nagyon nyűgös voltam, mert anya korán felkeltett, mert ki kellet takarítanom a szobámat. Először lementen reggelizni. Köztudat hogy anya nagyon jól tud főzni, de ez a csirke valami borzalmas volt.
- Anya, ez a csirke nagyon rossz. –mondtam fintorogva
- Tudom, elrontottam dobd ki a kukába. - mondta benyúlva a szekrénybe
- Rendben. - és úgy is tettem
Felmentem a szobámba gyorsan letusoltam hátha nem leszek ilyen nyúzott, de nem sokat segített. Elővettem valami normális ruhát és felöltöztem majd neki kezdtem a szobám kitakarításának. Iszonyat nagy kupi volt. Először kiporszívóztam töviről hegyire majd letakarítottam a tükrömet és a polcaimat. Egészen délig takarítottam a szobámat. Épp hogy lehuppantam az ágyra mikor bejött anya:
- Nagyon szép lett a szobád. - mondta körülnézve
- Köszönöm, el is fáradtam. - mondtam
- Látszik is rajtad, na, gyere enni. - mondta hívogatóan
- Megyek, de csak akkor, ha nem főztél megint olyan rossz csirkét. - mondtam viccesen
- Most biztos nem lett rossz, egyébként meg sütni kell nem főzni. - mondta kimenve az ajtón
- Jól van, elfáradtam. - mentem utána
Leültünk mindannyian az asztalhoz és már hozta is az ételt. Most nagyon finomra sikeredett a csirkéje. Délután elmentem kicsit sétálni, de előtte megint átöltöztem. Miközben sétáltam nagyon elbambultam ezért nekimentem egy srácnak. Először nem tudtam, hogy honnan ismerem aztán rájöttem. Hét persze ő Niall Horan.
- Ohh bocsánat, csak kicsit elbámultam. - mondtam esedezve
- Semmi baj. - válaszolta kedvesen
- Tessék, itt van elhagytad a pénztárcádat. - mondtam lehajolva
- Oh, köszönöm. - válaszolta
- Na, megyek. - mondtam
- Várj, kérdezhetek valamit?
- Persze. - mondtam
- Miért nem szeretsz minket?- kérdezte
- Hát.. várj, ezt honnan tudod?- kérdeztem meglepetten
- Bentől. - dobta a rövid választ
- Mindent kifecseg. - mondtam ekkor mindketten elkezdtünk nevetni
- Igazából én nem mondtam, hogy utállak, titeket csak nem vagytok a szemem fényei, de z hosszú. –mondtam
- Van időm. Nem ülünk be egy kávéra?- mutatott a közeli bárra
- Hát.. na, jó ,menjünk. - mondtam
Elindultunk, pár perc alatt oda is értünk, mert az utca másik felén volt.
Leültünk egy kis asztalhoz. Igazából így hogy egy kicsit megismertem már nem is volt olyan ellenszenves. Telefont, számot is cseréltünk. Megtudtam róla, hogy igazából ír és imád enni. Megbeszéltük, hogy még találkozhatunk. Mikor hazamentem már anya nagyon aggódott értem.
- Jaj, kicsim hol voltál ilyen sokáig? Csak azt mondtad, hogy sétálni mész. - mondta
- Nyugi anya. Csak összefutottam egy fiúval és megittunk egy kávét, és csak 3 órát voltam távol. –mondtam az órára mutatva
- rendben, de máskor szólj, ha tovább maradsz. - mondta már lenyugodva

A további 1 hét elég nyugisan telt. Már augusztus 31. volt. Eléggé izgultam, mert hát ugye holnap lesz a suliba az első nap és dolgozni is megyek. Este meg is jött az egyenruhám a munkahelyemről. Egy szűk szoknya és fehér ing volt az és egy kendő. Már készülődtem lefeküdni mikor…