Meg is hoztam az új részt!:)
Jó olvasást!

~11. rész: A húgom és a főnököm


Miután megebédeltem még volt egy órám ezért bementem a kórházba, és nagyon jó hír fogadott.
- Jó napot, bemehetek a testvéremhez?- kérdeztem az orvostól
- Persze csak előtte el akarok mondani valamit. - kezdte
- Mit? MI történt a tesómmal?- kérdeztem az orvostól
- Felébredt a kómából 5 perce, most értesítettem a szüleiteket. - mondta az orvos
Ekkor nekem egy nagy kő esett le a szívemről és azt hittem, hogy ott halok meg a boldogságtól. Nem jött ki egy szó sem a számon ezért csak szorosan átöleltem az orvost majd gyorsan besiettem Jessicához. Mikor megláttam egy hatalmas mosoly ült ki a számra és gyorsan oda futottam hozzá
- Sia. - köszöntem leülve
- Emma?- kérdezte a szemeit felnyitva
- Felébresztettelek?- fogtam meg a kezét
- Igen, de nem baj. - mondta felülve
- Ne, ne ülj fel csak pihenj. - mondtam
- Hogy, hogy itt vagy? És m történt velem?- kérdezte zavartan
- Hát teljesen kész voltál a barátod miatt, hogy szakított veled ezért felvágtad az ereidet és 3 napig kómába voltál, én meg csak meglátogattalak- mondtam könnyezve
- Hú, köszi, hogy elmondtad. - mondta és átölelt
Ekkor anyáék rohantak be az ajtón, váltottunk még pár szót aztán csörgött a telefonom a főnököm volt az. Teljesen kiborult amiatt rossz helyre küldtem el egy levelet ezért kirúgott
- na mit mondott?- kérdezősködött apa
- Kirúgót.. - kezdtem mondani sírva
- Jajj, kicsim nagyon sajnálom. - lépett hozzám anya
- Nem kell az én hibám. – hátrakoztam
- De miért rúgott ki?- kérdezősködött
- Hagyjuk. – ekkor kirohantam a kórteremből és haza indultam. Otthon leültem a gép elé és beléptem a Facebookoomba és láttam Niall neve mellett( igazából Niall Horan kéne, a neve legyen de más név volt és a kép is más volt, hogy a rajongók ne zaklassák) Rögtön rám írt:
 Niall: Szia. Neked nem kéne dolgozni?
Emma: Szia, de csak kirúgtak!:(
Niall:Jujj, sajnálom. Beszélhetnék kettőnkről?
Emma: Persze, én is akartam már beszélni veled.
Niall: Arról van szó, hogy nekem te nagyon tetszel és egy kicsit szerelmes is vagyok beléd, és szeretném, ha járnánk is nyilvánosság előtt is.
Emma:Huhh. Tudod, most teljesen össze vagyok zavarodva, de nekem is nagyon tetszel szóval..
Niall: Szóval?
Emma: Igen
Niall: Megkönnyebbültem. A testvéred hogy van?
Emma: Képzeld felébredt.
Niall:Gondolom, nagyon örülsz neki és én is örülök neki, de most sajnos mennem kell Szeretlek kicsim.
Ezzel bezártam a facet,majd lementem egy kis szendvicset készíteni amikor megjöttek anyáék és a tesóim.
- Sziasztok. –köszöntem
- Szia. Összeszedted már magadat?- lépett hozzám anya
- Igen, most már jobban vagyok. Jessica mikor jön haza?
- Hát még egy hétig bent tartják megfigyelésre. - mondta
- Gondoltam, na, felmegyek a szobámba, ha kerestek, akkor csak kopogjatok. – mondtam és felballagtam
Elővettem egy Cd-t és betettem a zenelejátszóba majd átöltöztem egy sportosabbruhába és elkezdtem táncolni. Mindig mikor ideges voltam vagy csak jó kedvem volt táncoltam hisz tánc az életem. Egy órás táncolás után kissé elfáradtam, ezért letusoltam és úgy döntöttem, hogy elmegyek bulizni. Felhívtam Katet és Chert is. Mikor már 8 óra volt elkezdtem készülődni. Felvettem egy ruhát majd ki sminkeltem magam. Lementem a konyhába és megettem egy pizzát vacsorára majd elindultam a disco felé. A lányokkal a hely előtt találkoztunk. Mikor bementünk már elég sokan voltak, de találtunk egy asztalt a sarokba. És akkor kit pillantottam meg? Hát…

Sziasztok:) 
Egy kis információt szeretnék közölni.Tudom hogy a részek összevissza jönnek ezért úgy döntöttem hogy új rész mindig vasárnap lesz fent, ez nekem is jobb és nektek is :D Remélem azért még fogjátok olvasni :D Oldalt fel tudtok iratkozni rendszeres olvasónak!:)
Puszi:Katus

Itt is van az új rész:D Jó olvasást!:D




 ~10. rész:Együt vagyunk??

Reggel elég nyűgösen keltem fel, mert már eléggé elfáradtam ebbe a két napban. Épp hogy kimásztam az ágyból Bridgit rontott be:
- Szerinted ezt vagy ezt vegyem fel?- mutatott a ruhákra
- Hát szerintem ezt. - mutattam a jobb oldali ruhára
- Köszi, amúgy jöhetsz reggelizni. - ment ki az ajtón
Lassan leballagtam a lépcsőn. Már mindenki fel volt öltözve kivéve én. 
- Hány óra van?- kérdeztem ijedten
- Fél 8 lesz 10 perc múlva. - nézett az órájára apa
- Úristen elkések. - mondtam sikítozva és felrohantam a lépcsőn
Gyorsan letusoltam, összepakoltam és felvettem magamra az első ruhát, amit láttam és gyors ki sminkeltem magamat.
- Anya! Csinálnál nekem 2 szendót? - kérdeztem leszaladva a lépcsőn
- Már megcsináltam tessék, nyugi nem fogsz elkésni. - tette bele a táskámba a szendvicset
- Köszönöm, ma isi után bemegyek a kórházba. - mondtam öltözködve
- Rendben, én nem sokára megyek be. - adta rám a kabátot
- Na sziasztok én mentem. – köszöntem mindenkinek
- Szia. - mondták egyszerre
Mikor kiléptem az ajtón láttam, hogy még csak fél van így annyira nem siettem. Az út felénél felhívott Hilary:
- Szia, Emma.
- Szia Hilary, miért kerestél?- kérdeztem
- Csak azért, hogy szombaton nem tudnál átjönni hozzánk? Csak úgy beszélgetni, persze ha ráérsz. - kérdezte kedvesen
- Hát talán, de majd holnap felhívlak és elmondom. Amúgy mizu?- kérdeztem
- Semmi különös csak a megszokott suli-, suli. - mondta szomorúan
- Ja és nehéz?
- Eléggé, és a húgod nem ébredt még fel a kómából?- kérdezte
- Sajnos nem.
- Az rossz, na de most le kell, tegyem akk holnap majd hívj puszi. - és letette
10 perc múlva már oda is értem a sulihoz. Kate és Cher már ott voltak.
- Szia, Emma. - köszöntek
- Sziasztok. - mentem hozzájuk
- Hogy vagy?- kérdezte Cher
- Hát a helyzethez képest elég jól. - mondtam leülve a székemre
- Nem lennék a helyedbe. - vágta rá Kate
- Ajj Kate ne legyél már ilyen szemét. - bökte meg Cher
- Semmi baj. Nem is volt szemét, de mindegy. És nálatok mizu?,- kérdeztem
- Hát nincs semmi sok. - válaszolták egymásra nézve
Még pár percig beszélgetünk az óra előtt, de utána bejött a tanár á elkezdtünk tanulni. Most csak 1 órát tanultunk a többi táncoltunk. nagyon jó volt, főleg azért mert elvonta a figyelmemet Jessicáról és Niallről. Mikor vége lett az óráknak még beszélgettünk egy kicsit, de utána menniük kellet így én is indultam enni. Ugyanoda mentem, mint tegnap, és amit láttam egyrészt nagyon megdöbbentett másrészt rosszul eset. A sarokba egy asztalnál ott volt Niall Horan aki egy csajszi kezét fogta. Teljesen kiakadtam. Bár tudom, hogy nem volt több egy csóknál, de akkor is. Mi az már, hogy és azt mondja hogy valamit érez irántam aztán másnap egy másik lánnyal látom smárolni.  Miközben én kikértem az ételemet láttam, hogy észrevett engem és teljesen elvörösödött.  Amíg vártam, hogy kihozzák az ételemet elmentem a mosdóba és láttam, hogy utánam jön.
- Hé , várj-  Kapta el a karomat
- Először is, Szia. - mondtam kiszabadítva a karomat
- Hello. Tudom, hogy téged ez nagyon ledöbbentett. - kezdte volna
- Tudod, inkább hagyjuk az egészet csak egy ártatlan csók volt, nem tudom, miért csinálsz ekkora ügyet belőle. - mondtam mérgesen
- Én nem csinálok, belőle nagy ügyet te csinálsz. Láttam, hogy, hogy néztél ránk. Amúgy ő nem is a barátnőm. -
- Hanem?- tettem szét a karomat
- Csak felelsz vagy merszeztünk. –
- Ja persze. Nem veszem be, de mindegy. Máskor kérlek, ne csókolj meg úgy lányokat, hogy közben barátnőd van, mert különben….
- Különben mi lesz? Felpofozol?- kérdezte
- Az is lehet. - mondtam ordítva
Mondjuk szerintem ezt még a barátnője, meg a pincér is meghallotta.
Gyorsan bementem a női ajtón ő meg a férfin. Szinte egyszerre jöttünk ki.
- Hé, bocsi hogy így ordibáltam csak mérges voltam rád. - kezdtem bele
- Nem baj. törölte meg a kezét
Ekkor a nagy kék szemével a szemeibe nézett és közelebb lépett. Láttam, hogy mit akart csinálni, de nem engedtem.
- Nem, nem lehet. Barátnőd van. - léptem messzebb
- Nem érted, hogy nincs. - nézett még mindig a szemembe
- Biztos?- kérdeztem vissza
- Biztos. - ekkor közelebb lépett és megcsókolt
- Ez most mit jelent?- kérdeztem kuncogva
- Talán hogy járunk. - és újra megcsókolt
- Nem ezt nem lehet, alig ismerlek, meg össze vagyok zavarodva. - mondtam visszakozva
- De lehet és megismersz. - mondta és egy puszit nyomott a számra
- Lehet majd visszacsókoltam
Mindketten külön-külön kimentünk és leültünk az asztalinkhoz. Gyorsan megebédeltem és már próbáltam volna felállni mikor Niall egy kis cetlit dobott a lábamra mikor kiment az ajtón.
Amiben ez állt:
„ Írj majd facen. Puszi,,.

Jó olvasást!:) 


~9. rész. Sok mindent megtudtam!:) 

Mikor beléptem nagyon megdöbbentem.  Ott volt Bridgit a másik húgom és sírt.
- Hé Bridgit, ne sírj. - ültem mellé
- Miért ne sírnék? Lehet, hogy meg fog halni a testvérem. Te ezt nem tudod felfogni?- kérdezte magabiztosan
- De képzeld, fel tudom fogni és én is iszonyatosan sajnálom Jessicát de látod anya összeomlott és most te is valakinek kell tartani magát, hogy ne legyen káosz a családban. - mondtam könnyezve
- Tudom, de olyan furcsa látni, hogy nem sírsz senki előtt. - mondta a földet nézve
- Hidd el én is eleget sírtok este a szobámba. - mondtam megölelve
- De ugye nem fog meghalni?- nézett mélyen a síros szemeimbe
- Nem, dehogy. - öleltem meg még jobban
Még pár percig beszélgettünk az ágya mellet, de utána kiküldött minket az orvos, mert már a látogatási idő lejárt. Miközben sétálgattunk hazafelé rájöttem valamire. Arra hogy eddig nagyon nem is foglalkoztam a húgaimmal és az öcséimmel, mert igazából nem tudtam róluk semmit. Kiderült hogy Bridgit imádja lovakat, és  hogy szerelmes egy fiúba. Kicsit sokkolt ez mert én még 13 évesen azt se tudtam hogy mi a szerelem. Mire hazaértünk már mindenki a szobájában volt kivéve aput és anyut.
- Megjöttünk. - ordibáltam – Látjuk kicsit. – mondta apa
- Többiek?- kérdezte Bridgit
- Fent vannak a szobájukban. - mondta anya az emeletre mutatva
- Anya, beszélhetek veled kicsit négyszemközt?- kérdeztem lehuppanva az ágyra
- Persze, hol akarsz?- kérdezte szomorúan
- Menjünk fel a szobámba.- mondtam
Bementünk a szobámba és leültünk az ágyra.
- Na figyuz tudom, hogy ez a helyzet most nagyon rossz mindenkinek főleg neked. De segíteni akarok, amibe csak tudok. Amúgy látom kicsit már összeszedted magadat. - mondtam megfogva a kezét
- Hát igen ez most tényleg mindenkinek nagyon nehéz, de tudom, hogy túl leszünk rajta. Igen most már kicsit jobban vagyok jót tett, hogy egy kicsit tudtam itthon gondolkodni. Azt nagyon megköszönném. És hogy megy a suli, meg milyen az új munkahely?- kérdezte érdeklődően
- Hát tök jó sok új barátot szereztem, a munka is jó csak mindig nagyon elfáradok. - mondtam szomorúan
- Hé mi a baj?- emelte  fel a fejemet  
- Csak..- kezdtem bele volna  a mondatba csak elkapott a sírás és csak sírtam és sírtam
-  Ne sírj kicsim, ne sírj .- mondta nyugtatótan
- Csak tudod, eddig tartottam magamat hogy senki előtt ne sírjak de most már összerogytam. - mondtam könnyeimet letörölve
- Ell kell, mondjak valamit. - mondta komolyan anya
- Mit?- kérdeztem kíváncsian
- Hát azt, hogy nekem is volt még egy testvérem csak egy betegségbe szenvedett akkoriban az én anyukám is nagyon összerogyott, mint én most és én kellet, vigyázzak az öcsémre és nem omolhattam össze, úgy, mint te most. Ezt azért meséltem le, hogy látszik, hogy van valami közös bennük és mind ketten ugyanúgy gondolkodunk felnőttesen. - mondta a könnyeit visszatartva
- Ezt nem is tudtam. - mondtam egy rövid válasszal
- Na, gyere, ide ölelj meg.- mondta és megöleltem
- Minden rendben lesz. Súgtam a fülébe

Ekkor kinyílt az ajtóm és Bridgit jött be.
- Gyertek vacsi.
- Megyünk. - mondtam
Miközben vacsiztunk elég sokat beszélgettünk.  Próbáltuk elterelni a gondolatinkat Jessicáról.
- Na, én köszönöm szépen. - toltam be a székemet
- Nincs mit.- válaszolta apa
- Én felmegyek mindenkinek jó éjszakát. - mondtam majd felballagtam a lépcsőn
Miközben letussoltam rájöttem, hogy ma elég sok mindent tudtam meg és furcsa dolgok is történtek velem. Mint például az a csók, nem tudom, hogy történt, de megtörtént. Én azt a fiút nem szeretem, csak érzek iránta valami. Meg még ott volt, amit megtudtam Bridigtről meg amit anya mondott. Letusoltam majd átvettem a pizsamámat majd ledőltem az ágyamba és elaludtam.

Itt is van az új rész, ami kicsit hosszabb lett!:)
Jó olvasást!:D


~8.rész:Talán érzek valamit iránta...

Mire hazaértem már mindenki a szobájában volt, így hát én is felmentem. Lepakoltam majd elmentem zuhanyozni, eközben megcsörrent a telefonom.
- Igen tessék?- kérdeztem nyűgösen
- Szia Niall vagyok, csak azért hívlak, mert, hogy nincs kedved randizni?
- Hát, nem tudom, majd írok facen, most le kell, tegyem. - majd letettem
Utána meggondoltam, hogy kicsit ez bunkóság volt, de nagyon nem érdekelt. Gyorsan bekapcsoltam a gépet és elküldtem az üzenet, amibe ez állt:
 Emma: Szia! Bocsi hogy ilyen bunkó voltam, csak a mai napom valami szörnyű volt. Mit is kérdeztél? Már elfelejtettem xd.
Pár perc múlva már jött is a válasz tőle.
 Niall: Hello! Semmi baj, hát azt, hogy eljönnél velem valamikor randizni? Amúgy miért volt szörnyű a napod?
Emma: Hát nem tudom. Amúgy azért mert a tesóm kómába esett.
Niall: Úristen, biztos nagyon rossz lehet neked. Anyukád hogy viseli?
Emma: Hát enyhén összezuhant, de már jobban van.
Niall:Ja, szólj ha tudok bármiben segíteni. Akkor gondolom nincs is kedved velem eljönni, ami nem baj, mert megértem.
Emma: Hát, igen, de holnap elmehetnénk együtt a kórházba!
Niall: Okés, majd találkozunk ott 8-kor okés?
Emma:Igen, de most mennem kel, szia,
Írtam, majd kiléptem. Sokáig csak forgolódtam az ágyba, mert nem tudtam elaludni a mai nap miatt de nagy nehezen sikerült. Reggel mikor felébredtem gyorsan lementem mindenkinek előkészítettem a kaját mi ellőt felkelnének, majd lezuhanyoztam és előkaptam valami ruhát és leballagtam a táskámmal. A tesóim már mind ott voltak egytől egyik csak egy hiányzott Jessica. 
- Reggeli, üljetek le. - mondtam
- Megyünk. - mondták egyszerre
- Beszélnünk kell Jessicáról…- mondtam volna, de valaki közbevágott
- Tudom, kómába van így anya most nála van és te lettél a pótanyunk. - mondta Jack
Jack még csak 10 éves, de már nagyon okos és mindent tud.
- Igen, pont azt akartam mondani. Úristen mér fél van? Mindenki azonnal öltözzön. - mondtam a z órára tekintve
Miközben mindenki felvette a kabátját és a cipőjét én bedobtam a táskájukba a reggelijüket.
- Na, mehetek. - mondtam a hátizsákúkat odadobva
Miután elmentek én is elindultam a suliba. Már itt voltak a lányok. Mindent elmeséltem nekik, mert hát látták, hogy valami baj van. Gyorsan eltelt az a 4 óra. Beültem egy közeli pizzázóba és hát kit láttam Niallt.
- Szia. - köszöntem
- Hello, hogy –hogy itt vagy?- kérdezte
- Hát itt kajálok, ahogy látod, és te?- mutattam az ételemre
- Én is azért jöttem, leülhetek?- kérdezte
- Persze.
- Van valami hír a húgodról?- kérdezte érdeklődően
- Nem sajnos nincs. - húztam el a számat
- Te nem jársz suliba?
- DE csak egy tánciskolába, ami 4 órás utána meg dolgozok a HIts Rádiónál. – faltam a pizzát
-OH az jó, nekem 3-raa Hits Rádiónál kell legyek, elmegyünk együtt?- kérdezte
- Persze, mehetünk.
Még elég sokat beszélgettünk ebéd közbe utána meg egy kis sétára mentünk Sok mindent megtudtam róla.
- Na és te meddig leszel?- kérdeztem az ajtón belépve
- 7-ig sajnos. - húzta el a száját
- Olyan sokáig?- néztem nagy szemekkel
- Igen. - válaszolta
- Én is akkor végzek.
- Tényleg akkor megvárlak, ha akarod. - válaszolta
- Hát jó.
A munka is gyorsan eltelt bár több mindent kellet csinálnom, mint tegnap, de így is gyorsan eltelt. Mikor már végeztem megittam egy kávét és pont akkor jött ki Niall.
- Na, milyen volt a 2 nap?- kérdezzte
- Jó, és neked is jó volt?- kérdeztem vissza
- Jó, csak elfáradtam. - mondta
- Sétálunk egyet?- kérdezte
- Oh, basszus, elfelejtettem hazamenni. - csaptam a homlokomra
- Tessék?- kérdezte
- csak délben aha, kelet volna, menjek, és nem mentem várj, felhívom apát. - nyomogattam a telómat
Gyorsan fel is hívtam, de nem volt kiakadva, mert ő hazament.
- Na, elintéztem. - mondtam mosolyogva
- Az jó, akkor én megyek szerintem te nyugodtan menjél a kórházba. - mondta
- Rendben. - ekkor leejtetem a telefonomat. mindketten leguggoltunk és egyszer csak a tekintetünk találkozott. Láttam a nagy kék szemeibe, hogy lát valamit bennem vagy nem is tudom. A következő pillanatban már az ajkain összeértek, de pár másodperc múlva pedig szétváltak.
- Oh, bocsi. - magyarázkodtam
- Miért kérsz bocsánatot?- kérdezte
- Nem is tudom. –mondtam zavaromban
- Öhh akkor ez most mit jelent?- kérdezte a homlokát vakarva
- Hát azt, hogy érzünk egymás iránt valamit. - dobtam fel az ötletet
- Lehet, sőt biztos és akkor most járunk?
- Nem is tudom. - mondtam bizonytalanodva
Pá másodpercig csak álltunk egymás előtt, de aztán megtörtem a csendet.
- Na, én megyek. - mondtam és gyorsan elhúztam a csíkot
Rögtön a kórházba siettem ahol már csak apa volt.
- Anya hol van?- kérdeztem riadtan
- Otthon. - válaszolta
- Hogy-hogy?- kérdeztem meglepetten
- Hazaküldtem, mert egész nap itt volt.  
- Ja. Bocsi hogy nem mentem haza csak elfelejtettem. Bemehetek?- mutattam
- Semmi baj, persze mehetsz. Megvárjalak?- kérdezte
- Nem, nem muszáj, majd haza megyek gyalog. - mondtam és bementem
Mikor beléptem nagyon megdöbbentem.

Jó olvasást!:)) 

~7 rész: Jó napnak indult...... 

Mikor vége lett gyorsan átöltöztem és már indultam is már a munkahelyemre mikor eszembe jutott valami, az hogy otthon hagytam a ruhámat. Csak egy ember volt otthon anya így őt hívtam fel.
- Szia, el tudnád hozni a ruhámat a munkahelyemre, mert otthon hagytam. - hadartam
- Szia, persze tíz perc és ott leszek. - válaszolta majd letette
Gyorsan odaértem így még anyára vártam pár percet. Egyszer csak anya kocsiját láttam.
- Tessék, itt van. - adta át a kezébe levő szatyrot
- Oh, köszönöm. - hálálkodtam
- Na, siess el ne kész. - nyomott egy puszit az arcomra majd bementem
A portán odaadta a srác az öltöző kulcsát és gyorsan átöltöztem. Akkor láttam, hogy még van pár percem így a büfébe még megittam egy kávét, mert elkezdtem álmosodni. Majd beléptem az irodába.
- Jó napot.- köszöntem kedvesen
- Szia. Pont időben jöttél. - mondta a főnök
- És mivel kezdjek?- ültem le az íróasztalomra
- Az asztalodon van pár papír azokat be kéne, vidd a Worldbe és el kéne, küld a címekre, ha kész vagy velük, akkor a papíron le van írva a feladataid. - mutatott a köteg papírra
- Rendben, máris kezdem. - mondtam és el is kezdtem
4 óra volt a munka, de nagyon gyorsan elrepült és mindent be tudtam fejezni. a Már 7 óra körül volt mikor elengedett a főnök. Tök kedves volt, mert 10 perccel hamarabb hazaértem így már fél 8-ra otthon is voltam.
- na, milyen volt az első nap?- kérdezte anyu
- Elmesélek mindent vacsora közben. – és levettem a cipőmet
El is meséltem mindent vacsi közben és mindenki síri csöndben hallgatta. Utána persze a többiek is elmesélték, hogy milyen volt az első napjuk. Mikor fel akartam menni a lépcsőn megint sírást hallottam, és gondoltam is hogy ki volt az. Benyitottam a fürdőbe és volt Jessica. A Wc- mellet csak ült és sírt, rögtön oda futottam hozzá.
- Hé, mi a baj?- kérdeztem
- Nincs semmi –válaszolta durcásan
- Látom hogy van  valami baj, a volt pasid?- kérdeztem
- Nem teljesen más. - folytatta
- Akkor meg mi van?- kérdeztem most már mérgesen
- Ez itt baj. - húzta fel a pulcsiját
Nagyon ledöbbentem tiszta vágás volt a keze, amiből csak úgy fojt ki a vér.
- Miért csináltad ezt magaddal?- kérdeztem –

-          Nem tudom, nem tudom. Meg még ezt is bevettem. – mutatott az üres gyógyszeres dobozba mikor egyszer csak öszedőlt
Gyorsan kirohantam a fürdőből és anyát hívtam.
- Anya, anya hol vagy?- kérdeztem üvöltve
- Itt vagyok. szólt a konyhából a hang
- Gyere gyorsan Jessica elájult?- ordítottam
Anya erre gyorsan a fürdőszobába rohant, sőt nem csak ő hanem a többiek is. Ezután gyorsan felhívtam a mentőket. Azt mondták, hogy miközben ők oda érnek be kell csavarni a kezét és fel kell pockolni a fejét. Kb. 5 perc múlva már itt is voltak és bevitték a korházba anya vele ment és apa. Én meg a többieket vittem anya kocsijával. Beértünk a korházba és anya már teljesen kész volt.
- Anya mondtak valamit az orvosok?- kérdeztem könnyezve
- Nem még nem, de azt mondták, hogy ne számítsunk jóra. - mondta szipogva
- Az egész miattam van. - mondtam motyogva
- Hogy-hogy?- kapta fel a fejét
- Úgy hogy tegnap este én vigasztaltam, hogy ott hagyta a pasija és nem szóltam róla senkinek. - mondtam szipogva
Anya erre semmit nem válaszolt.10 perc múlva kijött az orvos rögtön apa odaszaladt és anyát visszatartottam, mert így is egy nyugtatót adtak neki a mentőben való viselkedésért. Apa szomorúan jött hozzám és elhívott eközben anyát lefoglalta Bridgit(a tesóm).
- Na, mit mondott?- kérdeztem
- Hát…. kómába van. ekkor apa elsírta  magát először láttam őt sírni
Mikor kimondta bömbölni akartam, de nem tettem, mert én vagyok a legnagyobb és én nem eshetek össze, ha anya összefog.
- Na, mi történt?- kérdezte anya kiszabadulva Bridgittel való beszélgetéséből
- Kómában van. néztem a szemébe
- OH, ne, ne. - anya el kezdett sírni és összerogyott
Ekkor legszívesebben felébredtem volna ebből az álomból, de nem így történt.
Miután anya összeszedte magát apával bementek Jessicához. Addig én haza vittem a testvéreimet, majd visszamenetem a korházba. Anya és apa már kijöttek így én következtem. mielőtt bementem egy nagy levegőt vettem. Amikor megláttam, hogy azokhoz a csövekhez van kötve, görcsbe rándult a gyomrom. Percekig csak ültem és ültem aztán bejött az orvos. 
- Bejöhetek?- kérdezte
- Igen, azt szeretném kérdezni, hogy mikor fog felébredni a húgom?- kérdeztem ezt már sírva
- Nem tudom. De az bíztató hogy ilyen hamar észrevették, ha nem halotta meg a sírását..
- Ne inkább ne mondja ki, megértettem. majd kifutottam
Apa ott várt engem.
- Kéne beszélnünk.
- Szerintem is. Anya nyugodtan maradjon bent, meg is mondom a főnökének hogy nem fog menni dolgozni, te is nyugodtan maradj itt. Majd holnap hamar hazaérek, előkészítem a srácoknak az ételt és próbálok haza sietni. –hadartam el
- ÉN is pont ez szerettem volna kérni. Köszönöm nagykislányom. - megölelt
Ezek utána elköszöntem anyától majd hazamentem.

Jó olvasást!:) 


~6. rész: Vígasztalás, és suli 

Már készülődtem lefeküdni mikor.. valaki kopogott az ajtómon. Fogalmam sem folt hogy ilyenkor ki zavarhat, de kinyitottam az ajtót. Jessica volt az.
- Bejöhetek?- kérdezte kisírt szemekkel
- Persze, mi baj?- kérdeztem becsukva az ajtót
- Leülhetek?- kérdezte
- Persze, mindent csinálhatsz, csak nyögd ki hogy mi a baj. - mondtam kicsit mérgesen
- Hát tudom, hogy igazából nem vagyunk jóban, de valakinek ki kell, öntsem a lelkem. Na, szóval volt egy barátom és megcsalt és most nagyon megalázva érzem magam. - mondta szipogva
- Nem is szóltál, hogy van barátod? Amúgy meg nyugi eleinte nagyon rosszul esik, de utána sokkal jobb lesz. - mondtam egy zsebit odaadva
- Hát talán jobb lesz. - mondta tovább szipogva
- Mióta jártatok együtt?- kérdeztem
- Már fél éve, de még anyának se mondtam el mert még az elején csak úgy barátok voltunk de utána nagyon bele szerettem. - folytatta
- Na, figyelj, minden rendben lesz. Megígérem. - mondtam a kezéért szorítva
- Ha te mondod. De most már megyek. - mondta megölelve
- Szia. - mondtam majd befeküdtem az ágyba
Már 10 óra volt kellet volna aludni, de nem tudtam. Egész végig a holnap járt az eszembe, hogy vajon milyen lesz, de nagy nehezen elaludtam. Reggel 6 órakor keltem, mert mire elkészülök, eltelik az idő. Gyorsan lezuhanyoztam átvetem egy sportosabb ruhát hiába is tánc suliba megyek, majd lementem enni. Még csak én voltam felkelve, gyorsan megettem egy szendvicset és még fel is pakoltam. Majd elindultam. Az iskola csak 5 buszmegálló annyira volt szóval 15 perc alatt odaértem. Már fél 8 volt így még nem nagyon voltak ott. Megkérdeztem a portán, hogy hova kell mennem, majd felmentem a terembe. Egy óriási nagy terem volt, ami egyik sarkába 20 pad volt a többi részében viszont egy nagy táncterem. Beültem rögtön az első padba. Mert úgy volt, hogy először egy kis elmélet lesz. Már ott volt két lány nem tudtam, hogy kik így bemutatkoztam.
- Sziasztok. - köszöntem
- Szia. Hogy hívnak?- kérdezték kedvesen
- Emmának és titeket?- kérdeztem
- Engem Katenek őt pedig Chernek. - mondta
- Örülök, hogy megismertelek titeket és hány évesek vagytok?- kérdeztem
- Én 21 ő 22.-válaszolta Cher
Addig beszélgettünk, míg el nem kezdődött az óra. A tanárnő egy fiatal, vékony és szép volt. Elmondta az óra rendet és már bele is kezdtünk az elméletbe. Csak egy óráig tartott, de nagyon nem volt unalmas. Utána mindenki elment az öltözőbe és átöltöztünk, majd újra kimentünk a teremebe. A lányokkal öltözés közbe nagyon jót beszélgettünk. Az óra meg valami nagyon jó volt, és azt is említette a tanár, hogy decemberben lesz egy országos verseny, amin 3-an indulhatnak külön-külön, akiket ő választ ki. A végére elégé elfáradtam. Mikor vége lett gyorsan átöltöztem és már indultam is a munkahelyemre mikor eszembe jutott valami..

Meg is hoztam az új részt, remélem mindenkinek tetszeni fog!:D
Jó olvasást! 

~5.rész:Takarítás, és egy véletlen találkozás 

Reggel nagyon nyűgös voltam, mert anya korán felkeltett, mert ki kellet takarítanom a szobámat. Először lementen reggelizni. Köztudat hogy anya nagyon jól tud főzni, de ez a csirke valami borzalmas volt.
- Anya, ez a csirke nagyon rossz. –mondtam fintorogva
- Tudom, elrontottam dobd ki a kukába. - mondta benyúlva a szekrénybe
- Rendben. - és úgy is tettem
Felmentem a szobámba gyorsan letusoltam hátha nem leszek ilyen nyúzott, de nem sokat segített. Elővettem valami normális ruhát és felöltöztem majd neki kezdtem a szobám kitakarításának. Iszonyat nagy kupi volt. Először kiporszívóztam töviről hegyire majd letakarítottam a tükrömet és a polcaimat. Egészen délig takarítottam a szobámat. Épp hogy lehuppantam az ágyra mikor bejött anya:
- Nagyon szép lett a szobád. - mondta körülnézve
- Köszönöm, el is fáradtam. - mondtam
- Látszik is rajtad, na, gyere enni. - mondta hívogatóan
- Megyek, de csak akkor, ha nem főztél megint olyan rossz csirkét. - mondtam viccesen
- Most biztos nem lett rossz, egyébként meg sütni kell nem főzni. - mondta kimenve az ajtón
- Jól van, elfáradtam. - mentem utána
Leültünk mindannyian az asztalhoz és már hozta is az ételt. Most nagyon finomra sikeredett a csirkéje. Délután elmentem kicsit sétálni, de előtte megint átöltöztem. Miközben sétáltam nagyon elbambultam ezért nekimentem egy srácnak. Először nem tudtam, hogy honnan ismerem aztán rájöttem. Hét persze ő Niall Horan.
- Ohh bocsánat, csak kicsit elbámultam. - mondtam esedezve
- Semmi baj. - válaszolta kedvesen
- Tessék, itt van elhagytad a pénztárcádat. - mondtam lehajolva
- Oh, köszönöm. - válaszolta
- Na, megyek. - mondtam
- Várj, kérdezhetek valamit?
- Persze. - mondtam
- Miért nem szeretsz minket?- kérdezte
- Hát.. várj, ezt honnan tudod?- kérdeztem meglepetten
- Bentől. - dobta a rövid választ
- Mindent kifecseg. - mondtam ekkor mindketten elkezdtünk nevetni
- Igazából én nem mondtam, hogy utállak, titeket csak nem vagytok a szemem fényei, de z hosszú. –mondtam
- Van időm. Nem ülünk be egy kávéra?- mutatott a közeli bárra
- Hát.. na, jó ,menjünk. - mondtam
Elindultunk, pár perc alatt oda is értünk, mert az utca másik felén volt.
Leültünk egy kis asztalhoz. Igazából így hogy egy kicsit megismertem már nem is volt olyan ellenszenves. Telefont, számot is cseréltünk. Megtudtam róla, hogy igazából ír és imád enni. Megbeszéltük, hogy még találkozhatunk. Mikor hazamentem már anya nagyon aggódott értem.
- Jaj, kicsim hol voltál ilyen sokáig? Csak azt mondtad, hogy sétálni mész. - mondta
- Nyugi anya. Csak összefutottam egy fiúval és megittunk egy kávét, és csak 3 órát voltam távol. –mondtam az órára mutatva
- rendben, de máskor szólj, ha tovább maradsz. - mondta már lenyugodva

A további 1 hét elég nyugisan telt. Már augusztus 31. volt. Eléggé izgultam, mert hát ugye holnap lesz a suliba az első nap és dolgozni is megyek. Este meg is jött az egyenruhám a munkahelyemről. Egy szűk szoknya és fehér ing volt az és egy kendő. Már készülődtem lefeküdni mikor…

Meg is hoztam az új részt , remélem mindenkinek elnyeri a tetszését!:D


~ 4. rész: A buli

Ami ott volt nagyon megdöbbentett. Ott volt az One Direction, sajnos. Fuhhh ki nem állhattam őket. Mire megszemléltem őket már mellém is lépett Ben.
- Héé szia, végre hogy itt vagy. - mondta kedvesen
- Nem is késtem. De amúgy meg mit keresnek ők itt?- kérdeztem flegmán
- Hát a barátomnak, a húgának az ismerősei. - magyarázta
- Ja, értem. Kaphatnék valami italt?- kérdeztem
- Persze tessék, itt van. - és odaadta, de sajnos rám borította és tiszta olyan lett a ruhám
- Úristen, bocsánat. - esedezet
- Semmi baj. - töröltem a ruhámat
- Menj, fel az emeletre itt van a húgom, ad valami ruhát. - mutatott a lépcső felé
- Köszi. - mondtam és felballagtam a lépcsőn fent nem volt senki
Benyitogattam az ajtókban ott sem volt senki, ekkor egy hang megszólalt mögöttem.
- Engem keresel?- kérdezte
- Szerintem igen. - bólintottam
- Gyere, ez a szobám adok valami ruhát. - mondta és bekísért
A szobája pont olyan volt, mint a lány. Olyan nőies kifinomult, de mégis kicsit babás. Odaadta ruhát majd felöltöztem.
- De jól áll neked. - mondta lehuppanva az ágyra
- Köszönöm, de amúgy te bírod az 1D-t?- kérdeztem én is leülve
- Hát nem nagyon, de elviselhetők. - mondta fejét megbiccentve
- Ja, hát én nem nagyon bírom őket. - mondtam
Pár percig csöndbe voltunk, de aztán megtörtem a csendet.
- Egyébként hogy hívnak?- kérdeztem nevetve
- Jenna. - válaszolta ős is nevetve
- Hé, lányok, nem jöttök le?- kérdezte Ben benyitva az ajtón
- De mehetünk. - válaszoltuk egyszerre
Leballagtunk a lépcsőn és mindenki ránk nézett, de nem tudtuk miért így egymásra néztünk és elkezdtünk nevetni.

Ben sorra bemutatott minket mindenkinek még az One Directionnak is. Úgy hogy már nagyjából megismertem őket már nem is voltak olyan ellenszenvesek, de még mindig nem csípem őket. A buliban egész végig Jennával megismerkedtünk. Megtudtam róla, hogy 19 éves és egyetemre fog járni.
- És a szüleitek hol vannak?- kérdeztem
- Elutaztak. - mondta
Ekkor megcsörrent a telefonom. Jessica volt az.
- Hello. –mondtam a fülemet befogva
- Szia. Csak azt szeretném kérni, hogy majd mikor, jössz, haza vegyél nekem egy tollat. - mondta
- Rendben veszek. - válaszoltam és le akartam tenni, de beleszólt
- Hé, az 1D zenél?- kérdezte meglepetten – Igen. - válaszoltam lényegre törően
- Hozol nekem egy autogramot?- kérdezte
- Viszek, de most leteszem. - és letettem
A  buli nagy részébe Jennával beszélgettem és táncoltam. Este olyan 9 körül hazamentem. Még mindenki fent volt, és Jessica nagyon örült az autogramnak. Még az ölembe is ugrott, pedig ő nem nagyon bír engem. Elköszöntem anyáktól és felmentem, átvettem a pizsamámat majd lefeküdtem aludni.

Sziasztok:) Itt vagyok.Kicsit késve de mindenkinek Boldog ÚJ Évet Kívánok!:D Ma fogom hozni az új részt, remélem sokan fogjátok olvasni!
Addig is puszi:Kata