~Mrs.Horan[BEFEJEZETT]

Itt is van az új rész, ami kicsit hosszabb lett!:)
Jó olvasást!:D


~8.rész:Talán érzek valamit iránta...

Mire hazaértem már mindenki a szobájában volt, így hát én is felmentem. Lepakoltam majd elmentem zuhanyozni, eközben megcsörrent a telefonom.
- Igen tessék?- kérdeztem nyűgösen
- Szia Niall vagyok, csak azért hívlak, mert, hogy nincs kedved randizni?
- Hát, nem tudom, majd írok facen, most le kell, tegyem. - majd letettem
Utána meggondoltam, hogy kicsit ez bunkóság volt, de nagyon nem érdekelt. Gyorsan bekapcsoltam a gépet és elküldtem az üzenet, amibe ez állt:
 Emma: Szia! Bocsi hogy ilyen bunkó voltam, csak a mai napom valami szörnyű volt. Mit is kérdeztél? Már elfelejtettem xd.
Pár perc múlva már jött is a válasz tőle.
 Niall: Hello! Semmi baj, hát azt, hogy eljönnél velem valamikor randizni? Amúgy miért volt szörnyű a napod?
Emma: Hát nem tudom. Amúgy azért mert a tesóm kómába esett.
Niall: Úristen, biztos nagyon rossz lehet neked. Anyukád hogy viseli?
Emma: Hát enyhén összezuhant, de már jobban van.
Niall:Ja, szólj ha tudok bármiben segíteni. Akkor gondolom nincs is kedved velem eljönni, ami nem baj, mert megértem.
Emma: Hát, igen, de holnap elmehetnénk együtt a kórházba!
Niall: Okés, majd találkozunk ott 8-kor okés?
Emma:Igen, de most mennem kel, szia,
Írtam, majd kiléptem. Sokáig csak forgolódtam az ágyba, mert nem tudtam elaludni a mai nap miatt de nagy nehezen sikerült. Reggel mikor felébredtem gyorsan lementem mindenkinek előkészítettem a kaját mi ellőt felkelnének, majd lezuhanyoztam és előkaptam valami ruhát és leballagtam a táskámmal. A tesóim már mind ott voltak egytől egyik csak egy hiányzott Jessica. 
- Reggeli, üljetek le. - mondtam
- Megyünk. - mondták egyszerre
- Beszélnünk kell Jessicáról…- mondtam volna, de valaki közbevágott
- Tudom, kómába van így anya most nála van és te lettél a pótanyunk. - mondta Jack
Jack még csak 10 éves, de már nagyon okos és mindent tud.
- Igen, pont azt akartam mondani. Úristen mér fél van? Mindenki azonnal öltözzön. - mondtam a z órára tekintve
Miközben mindenki felvette a kabátját és a cipőjét én bedobtam a táskájukba a reggelijüket.
- Na, mehetek. - mondtam a hátizsákúkat odadobva
Miután elmentek én is elindultam a suliba. Már itt voltak a lányok. Mindent elmeséltem nekik, mert hát látták, hogy valami baj van. Gyorsan eltelt az a 4 óra. Beültem egy közeli pizzázóba és hát kit láttam Niallt.
- Szia. - köszöntem
- Hello, hogy –hogy itt vagy?- kérdezte
- Hát itt kajálok, ahogy látod, és te?- mutattam az ételemre
- Én is azért jöttem, leülhetek?- kérdezte
- Persze.
- Van valami hír a húgodról?- kérdezte érdeklődően
- Nem sajnos nincs. - húztam el a számat
- Te nem jársz suliba?
- DE csak egy tánciskolába, ami 4 órás utána meg dolgozok a HIts Rádiónál. – faltam a pizzát
-OH az jó, nekem 3-raa Hits Rádiónál kell legyek, elmegyünk együtt?- kérdezte
- Persze, mehetünk.
Még elég sokat beszélgettünk ebéd közbe utána meg egy kis sétára mentünk Sok mindent megtudtam róla.
- Na és te meddig leszel?- kérdeztem az ajtón belépve
- 7-ig sajnos. - húzta el a száját
- Olyan sokáig?- néztem nagy szemekkel
- Igen. - válaszolta
- Én is akkor végzek.
- Tényleg akkor megvárlak, ha akarod. - válaszolta
- Hát jó.
A munka is gyorsan eltelt bár több mindent kellet csinálnom, mint tegnap, de így is gyorsan eltelt. Mikor már végeztem megittam egy kávét és pont akkor jött ki Niall.
- Na, milyen volt a 2 nap?- kérdezzte
- Jó, és neked is jó volt?- kérdeztem vissza
- Jó, csak elfáradtam. - mondta
- Sétálunk egyet?- kérdezte
- Oh, basszus, elfelejtettem hazamenni. - csaptam a homlokomra
- Tessék?- kérdezte
- csak délben aha, kelet volna, menjek, és nem mentem várj, felhívom apát. - nyomogattam a telómat
Gyorsan fel is hívtam, de nem volt kiakadva, mert ő hazament.
- Na, elintéztem. - mondtam mosolyogva
- Az jó, akkor én megyek szerintem te nyugodtan menjél a kórházba. - mondta
- Rendben. - ekkor leejtetem a telefonomat. mindketten leguggoltunk és egyszer csak a tekintetünk találkozott. Láttam a nagy kék szemeibe, hogy lát valamit bennem vagy nem is tudom. A következő pillanatban már az ajkain összeértek, de pár másodperc múlva pedig szétváltak.
- Oh, bocsi. - magyarázkodtam
- Miért kérsz bocsánatot?- kérdezte
- Nem is tudom. –mondtam zavaromban
- Öhh akkor ez most mit jelent?- kérdezte a homlokát vakarva
- Hát azt, hogy érzünk egymás iránt valamit. - dobtam fel az ötletet
- Lehet, sőt biztos és akkor most járunk?
- Nem is tudom. - mondtam bizonytalanodva
Pá másodpercig csak álltunk egymás előtt, de aztán megtörtem a csendet.
- Na, én megyek. - mondtam és gyorsan elhúztam a csíkot
Rögtön a kórházba siettem ahol már csak apa volt.
- Anya hol van?- kérdeztem riadtan
- Otthon. - válaszolta
- Hogy-hogy?- kérdeztem meglepetten
- Hazaküldtem, mert egész nap itt volt.  
- Ja. Bocsi hogy nem mentem haza csak elfelejtettem. Bemehetek?- mutattam
- Semmi baj, persze mehetsz. Megvárjalak?- kérdezte
- Nem, nem muszáj, majd haza megyek gyalog. - mondtam és bementem
Mikor beléptem nagyon megdöbbentem.