~Mrs.Horan[BEFEJEZETT]

Helo:) Itt az új rész, rövid is lett meg nem valami jó , mert fél óra alatt írtam meg szóval xd :) De azért jó olvasást!:)
Ui.: El sem hiszem hogy már 10 feliratkozom van.Köszönöm :))
Puszi:Katus


~18. rész: Meghalt

Anya 10 perc múlva otthon is volt. Látszott rajta hogy nagyon izgult miattam.
- Miért rúgtak ki?- jött oda hozzám
. Hát.. hogy rossz táncos vagyok, meg hogy terhes vagyok. - szipogtam
- Jaj biztos máshol befogadnak. - ölelt meg
- De nekem ez volt az álmom, nem érted?- üvöltöttem rá
- Nyugi rendben lesz. –adott egy puszit az arcomra és meg jó szorosan átöleltem őt.
Egész nap velem volt anya így át tudtuk beszélgetni az élet nagy dolgait, és még egy csajos filmnézés is belefért. Hát i mást néztünk volna, meg mint a 3 méterrel a felhők fölötett. Mint mindig elbőgtem magam rajta. A filmnézés után elvitt a műkörmöshöz, aki nagyon szépen megcsinálta a körmömet és még anyáét is. Mikor hazaértünk már otthon volt Jessica is.
- Te ilyen korán?- kérdeztem
- Baj?- kérdezte gúnyosan
- Nem csak nem órán kéne lenned?- kérdeztem
- Lehet. - mondta duzzogva és felrohant
- Várj, utána megyek. - mondtam anyának nyugtatóan és úgyis tettem
Felsétáltam majd bekopogtam az ajtaján.
- Ne gyere be. - ordított
- Pedig bemegyek. – mondtam és be is mentem
- Te mit csinálsz? Cigizel? Azonnal dobd el. – mondtam mérgesen
- Miért? Megpofozol?- kérdezte
- Add ide. - mondtam és kicsavartam a kezéből
- Miért pakolsz?
- Elmegyek, innen nem bírom ki anyát se apát. - mondta a ruháit rendezgetve
- Téged ki változtatott egy így? Régen mindig a jó kislány voltál. – mondtam a múlton töprengve
- Most már nem az vagyok. Kiengednél?- kérdezte unottan
- Nem, itt maradsz. - mondtam
- De nem. - arrébb lökött és kiment majd lerohant a lépcsőn
- Nem menj el. - ordítottam utána

Hova akarsz menni?- kérdezte anya Jessicátol
- El innen. - ordította anya arcába majd kiviharzott
Anya csak maga elé nézett majd kitört belőle a sírás. Rögtön oda mentem hozzá
- Anya, utána megyek, mindjárt jövök, nyugodj meg. - mondtam és felkaptam a kabátomat és utána szaladtam,
Ami ezek után következett teljesen megváltoztatta az életem. Épp a zebránál értem utol.
- Nem menj. - mondtam neki
- De megyek. - mondta majd elindult a zebrán egyik irányba se nézve
A következő pillanatba egy kocsi ütötte el, ami tovább is hajtott. A bőröndje megsemmisült és neki vérzett a feje és a lába is. Rögtön oda futottam és elkezdtem rángani.
- Jessica! Ébredj fel. - üvöltöttem nekisírva
erre már egy csomón, körén gyűltek és hívták a menőket.
- Orvost!.- ordibáltam
- Mindjárt jönn hölgyem, nyugodjon meg.- szólt hozzám egy férfi
- Hogy nyugodjak meg?- kérdeztem ordibálva
Kb.5 perc múlva már oda is ért a mentő.
- Kérem, jöjjön velünk. - mondta a mentős én beszálltam a kocsiba
Útközben felhívtam anyát, aki nagyon ideges volt és ijedt s egyben. Igazából én magamat hibáztattam hogy-hogy engedhettem el menni. 
- Hogy van?- kérdeztem
- Újra kell élesztenünk leállt a szíve. - mondta a mentős
- Ne. De ugye nem hal meg?- kérdezte bőgve
- Nyugodjon meg és álljon hátrébb. - mondta és meg úgy tettem
 Pár perc múlva abbahagyták.
- Felébredt ? - kérdeztem
- Nem, sajnos, meghalt. - mondta ki az orvos
Mikor kimondta azt hittem, hogy ott rögtön én is meghalok.
- De nem, ő nem halhat meg. - mondtam ordítva
- De meghalt, kérem, szálljon, mert megérkeztünk a kórházba. - mondta
 Én rögtön a mosdóba mentem, hogy kisírjam magam. Belenéztem a tükörbe és rögtön elsírtam magam. Cudarul éreztem magam. Úgy éreztem, hogy én tehetek arról, hogy ilyen, hogy elment és hogy meghalt. Ha egy perccel korábban érem volna, talán most élne. Pár perc múlva összeszedtem magamat és kimentem. Anya, apa már ott volt.
- Na hogy van?- kérdezte anya kisírt szemekkel
- Hát.. meghalt. - borultam apa vállára
Ezek után csak bőgtem és bőgtem apa vállán majd elaludtam, mert nagyon fáradt voltam. Apa ébresztett fel fél óra múlva.
- Megyünk. –mondta szomorúan
- Menjünk. egyeztem bele
A hazaút szomorúan és hang nélkül telt. Mikor hazaértünk Bridgit ott sírt a kanapén.
Odamentem hozzá, mert tudtam erre anya nem lenne képes se apa.
- Nyugi, minden rendben lesz. - mondtam miközben egy könnycsepp legördült az arcomon